Felelőség vs. Egó. Segítség!!!

A mai nap azt hiszem végképp beigazolódott, hogy a kedves asszony, aki a lakásban mellettem él, totálisan alkalmatlan arra, hogy emberek közé engedje bárki is, de végképp arra, hogy gyereket neveljen. Miért?

Bejelentette ugyebár, hogy elköltözik következő hónapban. Rendben, semmi probléma. Valószínűleg jobb lesz így neki is, nekem is, de legfőképpen a gyereknek, hogy itt marad velem. Ezek után tulajdonképpen heti szinten kb 4-6 órát láttuk itthon. Dolgozik, ok.

A mai napon egy leendő albérletére azt mondták, hogy az akivel oda akar költözni az költözhet, de ő nem mehet. Kissé kiborult, mert mindenféle intrikák vannak emögött.

Írt egy verset (vagy mit)ad notam belgae”, címmel amire mint teljesen független olvasó válaszoltam, hogy van azért a gondolkodásmódban pici hiba. A teljes kommentem így hangzott (mert mi van ha törli =O):

Nehol azert benne van a:
Nem sozom meg az egy tanyer leves is baj.
vs.
Beleontok 2 kilot is baj.
Igen mindketto baj, mert van egy egeszseges kozeput.

// gondolok itt:
otthon ülök lóg a lábam az a baj
dolgozom és lóg a belem az a baj
… hetekig túlóra hazasejövök az a baj
azert van egy koztes allapot =P

Erre válaszként küldött egy oly egyszerű sort, hogy:

ó igen, Bovaryné meg én vagyok, mi?

Szóban, ha már itt ül mellettem, megkérdeztem, hogy mire gondol, mert én nem értem a két komment között az összefüggést, mint egyszerű olvasó. Válasz nincs, mégcsak egy “szívás!” sem. Miután elkezdtem ecsetelni, hogy engem azért érdekel a válasz annyi volt, hogy keressek rá Google-ben. Most olyan negyed kettőt írhatunk, ejszaka. Tehát 01:15 körül lehetünk. Ennek talán a későbbiekben van fontossága.

Megszakítva a közös sorozatrésznézésünket, amit épphogy csak elkezdtünk volna (3 másodperce indult el) megjegyeztem, hogy akkor ez kis időt fog igénybe venni. Találtam pár cikket. Bele-beleolvastam, de a leírtak újat nem mondtak, ellenben még a választ sem kaptam meg arra, amire kerestem.

Eltelt körülbelül fél perc. Kedves hölgyemény sehol. Nah megkérdezem hova lett, már csak azért is, hogy tudjam, minden ok-e és mikorra várható vissza. Én már láttam azt a részt, így nekem nem igazán volt sürgetős. A kérdésemre válasz nem érkezett. Kimentem előszöbába, hátha a mellékhelyiséget támadta meg, de ott se volt. Megkérdeztem harmadszor, majd negyedszer hátha csak nem hallja. No akkor kiment dohányozni. Kimegyek sehol. Bejövök ismét megkérdezem, még csak egy nyögés sem. Bemegyek a gyerek szobájába, hogy akkor hátha ott van. Felkapcsolom a villanyt és látom, hogy ott fekszik. Hja a gyerek a mi ágyunkban aludt el.

Megjegyzem, hogy azért válaszolhatott volna. Nah ekkor kicsit elpattant nálam a cérna, mert nem érdemeltem ezt meg szerintem, így megemelt hangszínen kifejtettem, hogy ez enyhén szólva is bunkóság volt tőle. Leülök akkor a gép elé, hogy lekapcsoljam az imént elindított videót, mire ő kijön a szobából fogja magát, felöltözik és táskával együtt kisétál az ajtón. Semmi elköszönés vagy valami. Még a gyerek felé egy jelképes puszi, integetés és hasonló se mutatkozott mozgásán. Miután még ezek végén sem tudtam, hogy pontosan mi a baja velem és miért olyan amilyen, gondoltam kifejtem, hogy az imént írt “versében” elvárja, hogy mások, ha bajuk van vele, akkor azt mondják meg neki a szemébe, képtelen arra, hogy ha neki van baja valakivel, akkor megmondja mi a baja. Történetesen nekem. Semmi válasz megy tovább ki az ajtón.

Mikor jelezte, hogy elköltözik, mondtam neki, hogy valami papír kellene arról, hogy egyedül nevelem és ő nem vesz részt benne, amire erős tiltakozásba fogott. Gondoltam legalább kibillentem az egójának hatalmas hegycsúcsáról csak kicsit is és megjegyeztem, hogy amennyiben ezt így fojtatja, tehát pl az éjszaka közepén lelép, mert épp nincs jó kedve, akkor mindenképpen (akár jogi úton is, ha kell) alá lesz írva a papír, hogy lemond a gyámságról. No, ismét megtapasztaltam milyen amikor magasról szarik a fejemre figyelembe se veszi, amit mondok és elengedi a füle mellett, mert meg se állt, csak ment tovább.

Valaki segítsen már, mit tudok tenni? Mi a legésszerűbb, amit tehetek? Egyszerűen lassan ott tartok, hogy félek egyedül hagyni vele a gyereket. És ez mégjobban megrémít. Valaki segítsen!!!

comments powered by Disqus