Nemzeti Dohánybolt 2.0 – Csak röhögni tudok

Már-már az ember úgy van vele, hogy kezdi megszokni azt, hogy nem akkor megy le a boltba cigit venni, amikor akar, hiszen a bolt úgy is éjjel-nappal nyitva van. Kezdi megszokni, hogy a sarkon lévő 3 bolt helyett mehet 4 sarokkal arrébb. Sok esetben még örültem is neki és próbáltam nyugtatni az embereket, hogy nem olyan szörnyű ez, mint gondolják. Bárcsak úgy néznének ki a boltok, mint a mellékelt képen, ami csak illusztráció.

Nézzük akkor tovább. Fiatal (18 év alatti személy) nem tartózkodhat a boltban. Semmi gond. Gondolja ezt a legtöbb ember, hiszen ne is dohányozzon a kiskorú. De mit csinálok én? Kissé mókás jelenetet kellett átélnem. Kezdjük az elején…

Nahmármost tiszta sor mindenkinek, hogy egyedül jól elvagyunk Noémivel. Ugye ő most 3 éves. Délelőtti órákat írunk. Csodaszép napsütés meg minden. Sétáljunk egyet. Hopp apa beugrik boltba cigit venni, mert fogyóban van. Pontosabban egy szál maradt a dobozban. Nah ezt a boltig elszívom. Megérkeztünk a bolthoz. Vidáman látom, hogy biza ez nyitva van szombaton. Mert ugye ez sem evidens. Éjjel-nappal nyitva tartó is van például a Déli környékén, viszont van ami nincs is nyitva vasárnap. De még olyan is akad, ami szombaton sem. De nem is ez a lényeg. Fogom magam gyerek ölemben. Besétálok a boltba, köszönök. Azaz köszönnék, de a “Szépjón…”-ig jutottam mire rámförmed az eladó, hogy azonnal menjek ki a gyerekkel. Megvárom míg kijön a vásárló óvatosan nyitom az ajtót, megkérdezem mi a gond. A válasz egyszerű volt, hiszen kiskorú nem lehet bent az üzletben. Aszittem röhögőgörcsöt kapok. Nah akkor gyorsan beszólok, hogy biza odaadom én a pénz aztán szépen hozzon már ki nekem egy doboz cigarettát (itt ugye mondtam a márkét, a színt és hogy rövid).

Óh hát kérem ő olyat nem tehet. Csak a boltban árulhat dohányterméket. Mondtam is, hogy nem kell kijönni, elég ha kinyújtja a kezét én meg be, aztán véletlenül összetalálkozna a két kéz. Milyen romantikus lett volna. Kezdtem éppen magyarázni, hogy egyedül nevelem a gyereket, három éves és nem hagyom az utcán, ha nem baj és nem tudom otthonhagyni vagy mondani asszonypajtásnak/lakótársnak, hogy hozzon már nekem abból a jófajta piros cigarettából. Épphogycsak befejeztem, kaptam a válasz, hogy nem túlzottan érdekli.

Itt jött a poénos rész. Szaladgáltam fel alá (nah jó azért szaladni nem szaladtam) és kerestem valakit. Valakit, aki elmúlt már 18 éves és bemegy nekem egy doboz cigarettáért. Elővettem szépen a személyimet és azzal a kezemben szaladgáltam, hogy “Jónapot kívánok, 26 vagyok, itt a személyim, de gyerekkel nem mehetek be, adok pénzt vesz nekem egy rövid piros Xxxxxx-t?”. Volt aki hülyének nézett, volt aki azt hitte koldulok. Már az ezrest is a kezemben lóbáltam.

Végül aztán egy hölgyemény megsajnált és mivel ő is a dohánynak barlangjába indult, mondta, hogy hoz nekem is egyet. Az érzés felejthetetlen.

Kedves állami jogalkotók!

Láttam olyan esetet is, hogy az 5 hónapos babával a kedves anyuka nem kapott dohányt, mert ugye 18 év alatti a gyermek. Nem kellene valami alsó határ? Mondjuk… 18 év alatt nem tartózkodhat a boltban a gyerek, de 5 év alatt szülővel igen. Vagy valami. Értem én, hogy egy kézben legyen a dohánykereskedelem. Értem én meg minden, de ezzel már nem csak átszerveztétek a dohánybizniszt, hanem engem korlátoztok. Engem, egy állampolgárt, aki rendesen be van jelentve, fizeti az adókat és elvileg szabad vagyok. Ha dohányozni akarok, akkor dohányzok, ha nem akarok, akkor nem teszem. De ezt semmiképpen sem mások és főleg nem az állam erős nyomására változtatom meg, mert akkor diktatóriáról beszélünk nemde?

comments powered by Disqus