Optimizmus

Nincs is annál jobb, mint amikor 11-re végre sikerül lefektetni a gyereket, majd nekikezdeni a napvégi mosogatásnak, amivel éjfél előtt nem sokkal végez az ember.

Majd mikor leül kicsit, akkor hallja, hogy épp végzett a mosógép is azzal az adag ruhával, amit akkor rakott be, amikor hazaértek a játszótérről. A kipakolás végén feleszmélni, hogy a ruhaszárítón nincs hely az utolsó ruhadarabnak hely. Míg aztán vágül a szekrényajtót kinyitva pont rá lehet teríteni a kedves kis szoknyát.

Jöhet a reggelre való előkészület, ami például a ruha kikészítését jelenti, amit előzőleg jól megbeszéltünk gyerekkel, hogy melyiket szeretné holnap felvenni (a már tiszta és szárazak közül logikusan).

Mindezek végére hajnali 1-kor (bár még nem álmosan) bedőlni az ágyba és jól elterülni (csak optimistán, tehát nem egyedül lefeküdni aludni, hanem a jó nagy ágyon elterülni).

“Minden a leges legnagyobb rendben van, ezen a leges legjobb világon”

Voltaire: Candide vagy az optimizmus

comments powered by Disqus