Költözés

Zsófi elköltözött a Klauzál térről, a Klauzál térre ;)

Nem sok változás, legalábbis nem tűnik annak. Átmentem, hogy segítsek, ha kell. Nah jó nem. Előtte este elmentünk Tomékkal inni és nagyon csúnyán sokat ittam, aztán valamikor 6 fele reggel estem be aludni.

Végeredményben ott ragadtam és egy ágyat kellett átcipelni egyik szobából a másikba. Sok esetet számba vettünk nem igazán sikerült. A végeredmény az lett, hogy egy dugóhúzóval (amin van sörnyitó is) és egy fogóval szétszedtem az ágyat, majd összeraktam a másik szobában. Ilyen nagyon jó arc vagyok. Nem laktam abban a lakásban, szinte közöm sincs hozzá, mégis egy egész délutánt töltöttem ott ezzel a ragyogó metódussal. Mielőtt megkérdezitek, az ágyat egy másik ajtón vitték be, de ahhoz nincs meg a kulcs és nem akart a kedves hölgyemény fizetni 10 ezer forintot egy lakatosnak, hogy kinyissa.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon életem során hány ilyen esetem volt. Nem tudom, mert már ezt is szinte elfelejtettem, mert egy alapvetően semmi volt. 1.5-2 óra (plusz az egyéb pakolás, amit csináltam még ezen kívül) és ennyi. Az életem töredéke, de ezt ha szakember csinálja – bár nem tudom kinek a szakmája az ágyak szétszedése, másik szobába átcipelése, majd ott összerakása –, akkor ez mennyibe is kerülne. Mennyi idő alatt talál az ember megfelelő szakembert és egyáltalán van-e nála annyi pénz, hogy kifizesse.

Megerőltetve az agyamat, fel-fel rémlenek esetek, költöztetésről, ahol csak 1-2 doboz van, ugye mindenki ismeri az ilyet, aztán megmutatja a két doboz mellett a másik három szekrényt, amit még ki se pakolt, meg a szekrényt is vinni kell, meg a hűtőt meg mindent. Aztán ott volt, amikor egy kevdes haverom hívott, hogy segítsek, vesz mosógépet, aztán ő úgy gondolta, hogy azt mi majd kézzel, lábbal és BKV-val átvisszük a város másik felébe. Én jót nevettem, amíg fél óra alatt arréb tudta vinni 1.5 métert ;) Sok más eset van még, ami előfordult velem. Valószínűleg mindenki mással is. Senki se emlékszik már ezekre, csak néha előkerülnek. Minket, akik nem mondanak a segédkérésekre nekem, senki se éjjenez, nem ünnepel és tulajdonképpen már-már a köszönömöt is meglepőnek tartjuk, mert többségében még az is elmarad.

Mi lenne a világban az ilyen emberek nélkül? Mi lenne nélkülünk? Ha nem lenne kihez fordulni, aki készségesen segít, majd elmegy nehogy kényelmetlenül köszöngetni kelljen azt a látszólag kis segítséget, amit ha az az ember nem lenne, akkor lehet hetekig termelné az ember vagy pénzben a túlórákat vagy ennyi időbe tellne egyedül megcsinálnia. Persze van, ahol van pénz és inkább adnak “egy huszast”, mert milyen jó segítség vagy és amúgy is egyszerűbb, mint felhívni egy hivatásos költöztetőt és fizetni neki három huszast. Végülis semmiség, 2-3 óra az életből, valljuk be tényleg nem sok. De az a 2-3 óra heteket javít a helyzeten vagy egyáltalán megoldja a problémát, mert magában az ember nem is tudná megoldani segítség nélkül.

Tudom rohadtul semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek, de úgy elgondolkodtam rajta.

comments powered by Disqus