Álmodom az álmaim

Felkelt a nap, felkelt a távoli keleten, felkelt olyan távol, hogy látni se merem. Minden reggel amikor csak ránézek látom a szépet, látom a jót. Esténként, mikor már nyugodni tér a nap, én ébren álmodok egy szép holnapot és elképzelem, hogy köntöséből kibújva felkel reggel a nap. Minden este azon gondolkodom, hogy vajon szabad-e így a napra néznem, nem-e fog ez megártani, szabad-e vajon egyáltalán rá gondolnom. Élem az életem és Ő oly távoli. Küld engem távolabb és távolabb, de mit ér az a pár méter a sok ezer kilométerhez képest. A föld csak forog és Ő csak vár, felkel reggel, hogy bearanyozza a napomat, lefekszik este, hogy adjon nekem új álomat. Szabad ezt egyáltalán? Rosszat nem teszek, de vajon meddig marad ez így?

Elnézést…

comments powered by Disqus