egyenlőnagydé

Hosszú idő után újra nagyon vidám vagyok. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy az érzéseimet nehezen rakom ki az arcomra, legalábbis a szélsőséges érzéseket. Nem tudok kifele a világ felé úgy nagyon örülni sem, meg nagyon szomorú sem lenni. Utóbbi azért néha sikerült, de úgy az a tipikus pattogós vidám nem nagyon tudok lenni. Pontosabban tudok, csak nagyon nehéz és idegen számomra a viselkedésforma. Nem látni idegen, mert szeretem, ha valaki ennyire örül úgy általában, hanem az én saját viselkedési formámba nem tudom beleilleszteni.

Nem is igazán írnám ide, mert nem igazán látom értelmét, de mivel máshogyan nehezen tudom kifejezni magam, így inkább így teszem. Aki olvassa ezt a posztot az nyugodtan ugorja át =D Felesleges foglalkozni vele, de az akit érint, akik részesei ennek, azokkal legalább így tudom tudatni, hogy hihetetlenül vidám vagyok és nem azért ülök néha mosolyogva bambán, mert “ok, értem, rendben….” hanem mert nem ül ki az arcomra, ami bennem van.

Nem tudod miről van szó? Nem baj ;) Akkor ahogyan írtam ugord át a bejegyzést és éld tovább az életed. Ez bizony így is fog maradni, mármint nem is fogod tudni.

Mi az az egyenlőnagydé? Egy hangulatjel. Sokan a kettőspont nagydét használják, én a kettőspont helyett egyenlőségjelet szoktam írni. Eléggé árulkodó egy üzenetben, ha így írom, mert ha nem akarom, hogy tudják mások, hogy ki vagyok, akkor ezzel azért le lehet buktatni =D

comments powered by Disqus