Van az a pont, amikor már minden kérdés felesleges. Van az a pont, amikor egy kérdés már érdektelen és van az a pont, amikor már nem szabad kérdezni. Mikor van ez a pont? No hát ezt embere válogatja. Mind a kérdező, mint a kérdezett oldalán. Nem mindegy, hogy én beszélek Noémivel vagy a kollégám beszélget Noémivel, ahogy az sem, hogy én beszélek a kollégámmal.
Engem nagyjából bármiről lehet kérdezni, a döntési alap sokkal inkább az, hogy tudni akarod-e a választ. Sokan mások is bizony így élnek. Te nem? Te rejtegeted a dolgait, mert fosol, hogy ha kiderül, akkor kirekeszt a társadalom?
Mit mérlegelj mielőtt kérdezel?
- Akarod tudni a választ?
- Tényleg érdekel?
- Megváltozik az életed a lehetséges válaszok függvényében?
- Fel mered vállalni ezt a változást vagy jobb a kényelmes jelen?
- Te magad mit válaszolnál? Válaszolnál a kérdésre egyáltalán?
- Válaszolnál, ha olyan választ kellene adnod (mert az lenne az igazság), ami nem elfogadott a te logikád szerint?
- Végiggondolnád a válaszod mielőtt válaszolsz vagy csak rávágnád, amit a társadalom beléd nevelt?
- Vagy elég bátor, hogy megkérdezd?
- Felkészültél minden lehetőségre?
Ok, ez így egy kavarnak látszik. Az is, ha csak ennyit olvasol. Mindenki életében vannak kérdőjelek, de hogy ezek a kérdőjelek elhalványulnak vagy válaszra találnak az rajtad múlik. Ha kérdésed van, akkor tedd fel vagy felejtsd el. Hja hogy nem tetszik a válasz? Akkor nem biztos, hogy a megkérdezettben van a probléma, hiszen ő csak azt mondta, ami a válasz.
Vegyünk egy teljesen általános, véletlenszerű kérdést.
Legyünk elég bátrak és motoszkáljon a fejünkben Bélával szemben az a kérdés, hogy meleg-e? Áh ez túl erős. Vagy nem? Legyen akkor szokott-e maszturbálni? Ez is túl kemény? Minden kérdés kemény. Kérdezzük meg, hogy eszik-e a húst?
Akarom tudni a választ? Érdekel, tehát igen.
Tényleg érdekel? Hát… Mondjuk leszarom, de amúgy érdekel.
Megváltozik-e az életem? Az hogy eszik-e húst vagy sem? Nem igazán. Ugyan az az ember marad, aki eddig volt. Vagy nem? Ja, hogy vegetáriánus? Akkor inkább nem beszélek vele. Miért?
Fel merem-e vállalni? Nem ciki, ha valakivel azért nem beszélsz valakivel vagy azért távolodsz el 10 év után, mert kiderült most, hogy ő egy vegetáriánus?
Te mit válaszolnál? Én eszek húst. Ok, ez én vagyok, nincs ezzel semmi baj. Aztán le is zárod, mert hát ez a normális.
Ha nem ennék válaszolnék-e? Hű bakker, akkor kinéznek. Na ez az igazán ciki. Gondolj bele, neked az a normális, hogy eszel húst, neki meg az, hogy nem eszik bizonyos okok miatt. Te büszke lehetsz magadra, ő pedig szégyellje össze magát, amiért ilyen hülye.
Végiggondoltam-e? Persze, a hús finom. Mindegyik? Biztos? Mi alapján nem eszel mondjuk te otthon kutyahúst? Gusztustalan? Másnak nem lehet gusztustalan a disznóhús vagy a marhahús vagy akár mindegyik?
Bátorság? Minek ehhez bátorság? Mert lehet a magánélete? Mert lehet félek a választól? Áh, dehogy. Vagyok elég tökös, hogy megkérdezzem.
Felkészültem-e? Persze. Vagy eszik vagy nem. Mit lehet ezen cifrázni? Hja, hogy időszakosan eszik és akkor is csak bizonyos húsfajtákat? Hú erre nem számítottam. Most ő egy különc lett a szemedben, mert bizony nem csak szimplán eszik húst vagy épp szimplán nem eszik, hanem még válogat is, meg még időhöz is köti. Azt a büdös különc fejét. Így akkor sem a vegetáriánus hülyék, sem pedig a húsimádó barbárok közé nem lehet berakni. Kötelező berakni valamelyikbe?
No akkor megkérdezed? A te döntésed. Most akkor fentebb még két kérdés volt feltéve. Végig tudod zongorázni a válaszokat? Vagy már ahhoz is gyáva vagy, hogy végiggondold csak simán fogod és jól továbblapozod, mondván egyszerű a válasz?
Van egy haverod, Közönséges Gábort 10 éve ismered. Meg mered kérdezni, hogy szokott-e maszturbálni? Minden választ végiggondoltál? Meg mered kérdezni, hogy meleg-e? És ha azt mondja, hogy nem, majd akkor a bizonyságot keresve megkérdezed, hogy akkor normális hetero vagy? Amire azt kapod, hogy normális, de nem hetero. Mit kezdesz a válasszal? Ezen azért gondolkodj el szerintem, nem csak azon, hogy miben változtatná meg a hozzáállásod Közönséges Gáborhoz, hanem mondjuk, arról is gondolkodj el, hogy te mernél-e válaszolni a kérdésre. Mernél-e igazat válaszolni? Ha nem, akkor ott bizony gondok vannak és te lehet hogy hetero vagy, de nem normális az biztos.
De miért is írtam ezt?
Mert miért ne? Imádom a kérdőjelet leütni, olyan… Két gomb kell hozzá. Kell a shift is. Amúgy meg csak úgy, hogy legyen min gondolkodni. Mindenki elvan a saját hülyeségével, ami tök rendben van. Naponta nagyon sok kérdéssel találkozok, ahogyan mindenki más. Ha éppen én vagyok a címzett, akkor gyakran meglepődnek és (érdekes módon) elbizonytalanodnak a választ megkapva.
Nem mind hozzám fut be, van amit csak hallok buszon, metrón, munkahelyen és egyéb életterekben és nagyon sokszor látom, hogy eleve fél feltenni a kérdést a kérdező, van amikor próbálja körbeírni a kérdését és habog picit, hogy “hogy is mondjam……….”, ami azért furcsa, mert ő kérdezte és ha nem tudja, hogyan kérdezze, akkor lehet simán csak gondolkodni kellene még a kérdésen magán. A másik eset, amikor látom, hogy a kérdezett kényelmetlenül érzi magát a kérdéstől, majd elgondolkodik és rávág egy olyan hazugságot, ami láthatóan (a viselkedéséről úgymond lerí) pont az ellentéte annak, ami a valóság.
A kérdező ezt vagy észreveszi vagy nem. Többnyire nem, mert olyan választ kap, amit várt, így a lelke megnyugodott és fel sem merül benne, hogy a válasz nem igaz és a másik fél most szorong, hogy ki ne derüljön a válasz. Szorong, hogy rejtegetnie kell és nem azért, mert titokban akarja tartani. Pontosabban titokban kell tartania, de pont azért mert fél a következményektől.