A napokban elköltöztünk. Amúgy is terveztük már, de végül a főbérlő el akarta adni a lakást, amit 4 nap alatt meg is vettek, így aztán kerestünk újat. Nagyon szerettem, de nem ez a lényeg. Átköltöztünk három villamosmegállóval arrébb, de egyben időt is utaztunk.
Még emlékszem gyermekkoromban sokat voltam Pesten nagybátyámnál és keresztanyumnál. Ezen kívül pedig néha szülőkkel fel-fel jöttünk, mert volt pár dolog, amit nehéz volt beszerezni Hatvanban. Ez úgy nekem az úgynevezett 90-es évek, ami kicsit átnyúlik a 2000-es évekbe is, de csak kicsit.
Azt, hogy miért érzem úgy, hogy időt utaztam, majd szépen lassan kifejtem, de ami ma este történt az nekem sokkoló volt. Persze nem negatív értelemben, de nagyon meglepődtem. Történt ugyanis, hogy tejet kellett volna venni, de bizony elmúlt 10 óra. Minden zárva, így kicsit messzebb kellett menni, mint a háztömb alja, így végül szembetalálkoztunk egy CBA márkanévvel ellátott üzlettel, ami a fenti képen is látható módon szép villogó fények díszítettek. Ez bizony egy éjjelnappali volt, ami ablakos kiadóval rendelkezett. A bolt maga zárva van a vendégek elől, de kígyózó ember-sorral díszített rácsos kiadóablakon lehetett kérni, hogy mit szeretnénk és adták is. Ilyen ablakos sort utoljára gyermekkoromban láttam, amikor még kevesebb éjjelnappali bolt volt és azok (ahogyan én emlékszem) mind ablakosan működtek este.
Miután sorra kerültünk kértem a várva várt tejet. Kaptam is, de mikor megláttam csak nevetni tudtam.
No tehát kaptunk Lotti tejet, ami elmondása alapján “Gyermekkorunk élménye”. Hazaérve kibontottam és megcsapott az a tipikus illat, amit sehol máshol nem éreztem csak és kizárólag keresztszüleimnél ivott tejnél. A bolt előtt amúgy hatalmas élet van és random emberek beszélgetnek random emberekkel, jó hangulatban. Ez egy vidám este volt ;)